2017. november 17., péntek

Poszttraumatikus stressz a Nockalmstrassén



Kezdjük ezt a sztorit kivételesen a sablon "Miért"-ünk helyett amolyan szintén sablon 2016-17-es Marvel szuperhős film mintára:
...tudjátok, amikor 800 főszereplő a 3. percben üvöltve gyepálja egymást, te meg mivel már rég elfelejtetted az előzményeket, popcornból hörcsögre tömött pofazacskókkal teli szájjal felmordulsz: "EZ MEG MOST MI A FASZ???
KIK EZEK???
A nagydarab ideges zöld csávó a pókember haverja, vagy csak valami fehérjeturmixos gyúrós állat, akinek épp most fogyott el a mobilnetje és nem tud bejelentkezni Fészbukra a teremből?

Szóval még mielőtt a hiányzó háttérsztori miatt félreértenéd a helyzetet mint Petike a "mesterségem címere" játékban:

...vagy kommentekben hurrogva túlkombinálnád az egészet mint Szent József...:

...íme ennek a mostani sztorinak az előzménye: ( - link - )

Ha meg ezt már ismered, vagy csak lusta vagy kattintani akkor röviden:

Időrendben nem sokkal a Vallhalla túra után vagyunk és mivel EZ a túra a legtöbb motorosnak olyan élményt ad mint egy első éves papnövendéknek egy házibuli Hugh Hefnernél:

(...ami után még 90 évesen is erről sztorizgatsz majd az unokáknak), van egy rossz hírem neked:

Tetszik vagy sem: miattad most mindenki aki részt vett a Vallhalla túrán motoros Poszt-traumatikus stresszben szenved.

Óóóó, tényleg?
Szóval szerinted ez baromság?

Akkor - megszokott filmes klisé szerint - nézzük félsoros sztorikkal, hogy a "THE END" után mi lett a főszereplőkkel:

Nos... Odin-t viselte meg látszólag a legkevésbé: Ő széles mosollyal tért haza, és állítólag azóta csak sokaknak mesélt róla hogy Vallhalla "...szép volt", illetve bár még nem tudja, hogy jövőre hova megyünk, de már előre mondta hogy jön :-)
Mindegy hogy mikor.
Mindegy hova.
Ő ott lesz...
...ja és szeptember végén azért visszament még egyszer arra a környékre...
...persze hogy motorral... :-)



Juszuf a túra után vigyorogva adta a kemény veteránt, akin nem hatott a Dolomitok varázsa...
Nagyjából 2 napig.
Szombat este értünk vissza asszem, hétfőn-kedden már friss rehabosként fél óránként mondogatta, hogy még idén vissza kéne menni egy körre...
...majd még ugyanazon a pénteken berakta az asszonyt a kocsiba,
és LENYOMTA AZ EGÉSZ TÚRÁT ÚJRA...
Igen kocsival.
Igen, az egészet.
Nem, nem vicc.

Azóta pedig elég csak hetente egyszer benyögnöm neki a céges automatás kávé kortyolgatása közben hogy "Dolomiti", mire Pavlov reflexként üvegesre vált a tekintettel rángani kezd a jobb csuklója...


Na és én?
Mivel én másodszor voltam ott, én majdnem megzakkantam a túladagolást követő elvonón:

Minden hét szerda környékén már remegő kézzel a hétvégi időjárás jelentést és a Google maps-ot bújtam, bilibe lógó kézzel régi és új útvonalak közt vacillálgatva, és közben fel se tűnt, hogy régi haverom Murphy, enyhén szólva más terveket szövöget nekem:

Mióta Trump az USA elnöke szerencsére tudjuk, hogy a globális felmelegedés csak egy kommunista kitaláció az olajközpontú kapitalizmus ellen, úgyhogy pusztán véletlen egybeesés lehet, hogy a következő 2 hónapban NEM VOLT olyan hétvége, amikor mindkét hétvégi napot monszun nélkül lehetett volna megúszni a Salzburg-Rollenpass közti szakaszon.
Nem, ez sem vicc.
Ha épp szombaton leértem volna Canazei-ig, akkor vasárnap jött az özönvíz a teljes fennmaradó szakaszon, ha meg szombaton indultam volna egy jó kis júniusi 8 fokos esőben, az utána kitartott vasárnap délig, ergo pont a "legszebb" utolsó 400km-es autópályás szakaszt kaptam volna szárazon.

Mit tesz erre egy kétdiplomás mérnök?
Nos, amit minden épeszű ember tenne: először is elküldi ezt az animált gif-et az osztrák meteorológiai központnak:

Majd jó gps-ként újratervez:
Kéne egy útvonal ami legalább dél fele visz (hogyha valami isteni csodaként a következő nap is kivételesen száraz lenne, akkor folytathassam az útvonalat Vallhalla fele) de mégis mindenre felkészülve akár egy naposra is kurtítható:

Megvan:
Anno a - Best of Slovenia túra - része lett volna, de miután parkinson-kórosra fagytunk Obertauern tetején 2 fokban végül kimaradt:
Megyünk a Nockalmstrasse-ra!


Ha egy napba kell beszorítani, - mint most is hála a kib*tt esőnek - akkor oda vissza megvan 6 óra alatt:


...ami a valóságban persze azért a fotózások- a tankolások- kajálás stb miatt legalább 3-mal több, de ha 9-kor elindulok, este 6- fél-7-re akkor is otthon vagyok. Ha viszont jól adja ki az időjárás, az esti pizzát már Cortina d' Amprezzo sétálóutcáján nyamnyoghatom a Passo di Giau / Falzarego tövében:


Na hajrá!
Nem szép dolog, de a Sankt Michael im Lungau-ig tartó 130km-es szakaszt full autópályán nyomtam le, amiben az 5 percig látható Werfen-i vár panorámáját tekintve pont annyi érdekesség van mit a tavalyi adóbevallásomban (amit nem csináltam), cserébe viszont 2-2,5 órát spórolsz vele a Landstrasséhoz képest.
Az - ezt követő 50 km-es szakasz - viszont rögtön 2 kellemes meglepetést is tartogat:

Az első - Moosham kastélya -, amit az osztrákok falu névadási kreativitásából adódóan az országban megtalálható 3 Mooshamból a Voidersdorf mellettiben találsz meg:




És ami - bár egy június közepei szombat délelőtt van - nincs- azaz csak részben van nyitva:
A főkapu épp nincs bezárva, (nem, nyugi, nem törtem be sehova, tárva nyitva volt :-P) az udvarról viszont csak szervezett túrával lehetne továbbjutni, amit naná hogy lekéstem :-P:





Ha nem kell rohannod mint nekem, akkor a neten - itt - fellelhető képgaléria alapján megéri bemenned, mert kamupipőke hintójától kezdve Hannibal Lecter étkészletéig van itt minden:


és maga a belső udvar se néz(ne) ki rosszul:


De rossz esetben csak 2 óránként indul a következő túra, ha pedig családdal jössz akkor a 2x11 + 2x6 Eurós belépő se mondható épp olcsónak.
Ellenben ha hozzám hasonlóan csak 3 fotónyi időt szánsz rá, akkor a külső udvar és a kastély maga kívülről 10 perc alatt megnézhető és pont 0 Euródba kerül, annyit meg - ha már úgyis útba esik - mindenképpen megért:



A szakasz második kellemes meglepetése pedig az innen bő 40km-re délre található - Turracher see - amit még Google Maps-ban is maximum pixelhibának nézel először, a partján állva viszont elismerően csettintesz és teli-bogaras-vigyorral kattintgatod a fényképezőgépet:





...igen ám DE...
(azt hitted most kihagyom mi? :-P Na nem.)

szóval igen ám de idáig eljutni motorral egy kínszenvedés.
Nem a táv miatt, hanem mert a 95-ös út Predlitz-Turracherhöhe-Reichenau közti szakasza legalább annyira szar mit Pesten a Hungária-körút:

Az hogy ezen a 30km-en lenyeled az összes fogtömésed az enyhe kifejezés.
Inkább úgy mondanám, hogy mire felérsz a tóhoz, nemcsak hogy lenyeled mindet, hanem át is menne rajtad az összes és szépen kipotyogna a nadrágszáradon keresztül csak néha akkora- és olyan sunyi keresztbordákba is belefutsz, hogy azt a tömést ami már a záróizmodig jutott még egy jól párnázott ülés is visszaüti a torkodig :-P
Hiába reménykedsz, a lefele menő szakasz se jobb egy fikarcnyival se, csak lefele még a lendület is visz, ergo minden ütés felér egy nekifutásos stoplis-cipős tökön rúgással :-P

Szerencsére a Reichenau-i BP kúton már tankolnod kell, így a Shop-ig totyogás közben van időd félig méltóságteljesen visszaengedni a golyóidat köldöktájékról a kis télapó-zsákodba, úgyhogy végre megkönnyebbülve és lényegesen jobb aszfalton folytathatod az utad Innerkrems irányába - végre amiért jöttél - magán a Nockalmstrassén:


...ami nem rossz tényleg:
Kevés forgalom, egész jó kanyarok:


...pár helyen némi jópofa fotózni valóval:


és allgemein szép háttérrel:




...DE...

De 2 hete jöttél el Vallhallából és hiába "szép" a Turracher See, hiába rajzolták motorosok a nyomvonalat a Milka reklámok háttérébe:


...sajnos Ez a hely "rosszkor volt és főleg rossz helyen"
Talán ha nyár vége fele - hónapokkal a Vallhalla túra után - jöttél volna erre akkor nem lenne csalódás, de ahhoz képest hogy nemrég majdnem hogy a könnyeidet törölgetted örömödben az ámulattól a Passo Rolle több száz méteres sziklaormai alatt:



Itt két zöldellő "domb" között találsz egy szottyadt kis hüttét:
 

meg egy tűzifából tákolt Trike-ot:


Jó, ok nem ANNYIRA szar ez a hely, mert az egésznek van egy olyan skót-felföld hangulata:


a hozzá tartozó kelta istenségekkel:


De szubjektív élményként az maradt meg amire sajnos számíthattam volna:
A Dolomitokhoz képest EZ a hely egy kalap szar.

Lehet most hurrogni hogy "akkor motorozzál a Kecskemét-Kistelek közti alföldi kátyútengeren, amin az egyetlen kanyar a behajtó a benzinkútra!!! Na AZ a szar öreg nem a Nockalmstrasse!!" - és ebből a szemszögből még igazad is lenne, DE:

Nézzük objektíven a dolgot:
1: egyszerűen sehonnan nem éri meg PONT IDE jönni, max valami köztes pontnak bevenni mert:
 - otthonról (pl a határmenti Szentgotthárd) 280km és 4 óra, míg a Szlovénia-i Vrsic hágó csak 270 és az 5x jobban néz ki (de erről még később bővebben):



 - ha meg bárhonnan észak felől (München-Salzburg-Linz) érkezel, a Grossglockner van bő 30km-rel és fél órával közelebb, ráadásul 3x annyi kanyarral és 5x jobb háttérrel.

2: relatíve drága:
motorral 11 Eur (2017-ben) az útdíj, és ok a Glockner több - de jóval jobb is - arról nem is beszélve hogy a szlovéniai Vrsic Pass / az osztrák Hochalpenstrasse és a teljes olasz Dolomitok IS INGYENES.
Na AHHOZ képest 11 Eur kurva sok pénz, mert az bármelyik felsorolt helyen fedezi minimum az ebéded...

3: Felejthető.
Nem is kicsit.
A Glockner kanyarjait 5 év múlva is felismered vigyorogva még egy reklám bevillanásból is:


A Valhalla túra után meg még fél évvel később is könnyes tekintettel formázod a vasárnapi krumplipüréből a Giau pass szikláit, míg a Nockalmstrasse?
"ooo...
ja az...
asszem voltam ott is...
Ott volt olyan szar az út nem?"

Öreg...

Ne tedd ezt magaddal.
Ha már elindulsz otthonról, ekkora távra, válassz bármi mást az Alpokban és garantáltan jobban jársz vele, ha pedig csak ritkán- vagy 1x adatik meg a lehetőséged hogy egy hosszabb túrára indulhass:

 - Ne keress mást...
 - Felejts el minden mást...
 - Nem számít semmi más...

Csak JUSS EL - VALHALLÁBA - !!!










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése